Az Országgyűlés 2010. október 25-én elfogadta a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi CI. törvényt, valamint azt a kormányjavaslatot, miszerint a magán-nyugdíjpénztári tagok tagdíja 2010. november 1-jétől 2011. december 31-ig nem kerül a magánnyugdíjpénztárakhoz, hanem az államkasszába vándorol.
Miről is van szó?
A magán-nyugdíjpénztári rendszer 12 évvel ezelőtt került bevezetésre, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ország demográfiai helyzete lehetetlenné teszi, hogy az addig felosztó-kirovó elven működő nyugdíjellátás továbbra is fenntartható legyen.
Társadalmunk öregedő, az adót és járulékot fizető réteg nem képes megtermelni a idős embereknek folyósítandó, megfelelő összegű, az elvárható életszínvonalhoz elegendő mértékű nyugdíjalapot.
Ennek a tarthatatlan helyzetnek megoldására jöttek létre a magánnyugdíjpénztárak: a dolgozók által nyugdíjcélra befizetett összeg egy része (tagdíj) az itt vezett egyéni nyugdíjszámlára (a társadalombiztosításban nem létezik egyéni számlavezetés!), másik része az állami Nyugdíjalapba kerül.
Magán-nyugdíjpénztári tagságra jelenleg a pályakezdők kötelezettek, a korábban tagságra nem kötelezett, 30 év alatti dolgozók önkéntes döntéssel csatlakozhatnak.
A pénztárak a tagok tulajdonában vannak. A befolyt tagdíjakat a tag által meghatározható befektetési formában kamatoztatják. A pénztár működéséhez és fizetőképességéhez szükséges összeget (néhány százalék) a pénztár a tagok beleegyezésével különíti el.
Amikor a pénztártag elérte a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjának egy részét az állam folyósítja, másik részét a nyugdíjpénztár a tag által választott járadékszolgáltatási formában. Alapvetés, hogy a pénztártag semmi esetben sem járhat rosszabbul, mintha kizárólag az államilag megállapított nyugellátásban részesülne. 2012.12.31-ig a nyugdíjba vonuló pénztártagok megfelelő feltételek mellett dönthetnek arról, hogy egyéni számlafedezetüket egyösszegben felveszik (ebben az esetben az államilag megállapított nyugdíjuk 75 %-ára jogosultak), vagy visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe. Ez a jelenlegi, átmeneti időszak teszi lehetővé, hogy azok, akiknek egyéni számlafedezete ténylegesen nem elegendő megfelelő összegű, pénztár által folyósított havi járadékszolgáltatásra, ne járjanak rosszabbul, mint a tisztán állami nyugellátásban részesülő időskorúak.
Az első, vegyes nyugdíjrendszerből nyugdíjba vonuló réteg 2013-ban láthatja biztosan, hogy magánmegtakarításával kiegészített állami nyugdíjával valóban jobban jár-e, mint azok, akik csak a felosztó-kirovó elven alapuló ellátásban részesülnek. Ez megfelelő szabályozás esetén mindenképpen csak pozitív eredményt hozhat.
A magán-nyugdíjpénztári rendszer 12 évvel ezelőtt került bevezetésre, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ország demográfiai helyzete lehetetlenné teszi, hogy az addig felosztó-kirovó elven működő nyugdíjellátás továbbra is fenntartható legyen.
Társadalmunk öregedő, az adót és járulékot fizető réteg nem képes megtermelni a idős embereknek folyósítandó, megfelelő összegű, az elvárható életszínvonalhoz elegendő mértékű nyugdíjalapot.
Ennek a tarthatatlan helyzetnek megoldására jöttek létre a magánnyugdíjpénztárak: a dolgozók által nyugdíjcélra befizetett összeg egy része (tagdíj) az itt vezett egyéni nyugdíjszámlára (a társadalombiztosításban nem létezik egyéni számlavezetés!), másik része az állami Nyugdíjalapba kerül.
Magán-nyugdíjpénztári tagságra jelenleg a pályakezdők kötelezettek, a korábban tagságra nem kötelezett, 30 év alatti dolgozók önkéntes döntéssel csatlakozhatnak.
A pénztárak a tagok tulajdonában vannak. A befolyt tagdíjakat a tag által meghatározható befektetési formában kamatoztatják. A pénztár működéséhez és fizetőképességéhez szükséges összeget (néhány százalék) a pénztár a tagok beleegyezésével különíti el.
Amikor a pénztártag elérte a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjának egy részét az állam folyósítja, másik részét a nyugdíjpénztár a tag által választott járadékszolgáltatási formában. Alapvetés, hogy a pénztártag semmi esetben sem járhat rosszabbul, mintha kizárólag az államilag megállapított nyugellátásban részesülne. 2012.12.31-ig a nyugdíjba vonuló pénztártagok megfelelő feltételek mellett dönthetnek arról, hogy egyéni számlafedezetüket egyösszegben felveszik (ebben az esetben az államilag megállapított nyugdíjuk 75 %-ára jogosultak), vagy visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe. Ez a jelenlegi, átmeneti időszak teszi lehetővé, hogy azok, akiknek egyéni számlafedezete ténylegesen nem elegendő megfelelő összegű, pénztár által folyósított havi járadékszolgáltatásra, ne járjanak rosszabbul, mint a tisztán állami nyugellátásban részesülő időskorúak.
Az első, vegyes nyugdíjrendszerből nyugdíjba vonuló réteg 2013-ban láthatja biztosan, hogy magánmegtakarításával kiegészített állami nyugdíjával valóban jobban jár-e, mint azok, akik csak a felosztó-kirovó elven alapuló ellátásban részesülnek. Ez megfelelő szabályozás esetén mindenképpen csak pozitív eredményt hozhat.
Mi tesz a jelenleg megszavazott és aláírt törvény, kormányjavaslat?
- A magán-nyugdíjpénztári tagdíjakat, amelyek az APEH-en keresztül jutnak el a pénztárakhoz, 14 hónapon keresztül teljes egészében az államháztartásba irányítja.
- Megszünteti a pályakezdők kötelező pénztártagságát.
- Minden pénztártag számára lehetővé teszi, hogy 2011.12.31-ig elhagyja a vegyes nyugdíjrendszert.
Mit tett eddig az állam a magán-nyugdíjpénztári rendszer megfelelő szabályozásáért?
A rendszer indulása óta sok döntés változtatta meg, illetve szabályozta a pénztárak működését, ezek közül csak néhány:
A rendszer indulása óta sok döntés változtatta meg, illetve szabályozta a pénztárak működését, ezek közül csak néhány:
- 2002-ben egy éven át, majd megfelelő feltételek mellett további egy évig minden pénztártag előtt nyitva állt a kapu a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépésre
- 2007-től a központosított járulékbevallás bevezetésével a magánpénztári tagdíjak az APEH-en keresztül kerülnek átutalásra a pénztárakhoz, a tagdíjbevallásokat szintén az adóhivatal továbbítja a magánkasszák felé.
- 2009-ben az 52. életévüket betöltött pénztártagok szabadon visszaléphettek a társadalombiztosítási rendszerbe
- szintén 2009-ben a magánnyugdíjpénztárak működésére, illetve a járadékszolgáltatás szabályozására vonatkozó törvényjavaslat alkotmányellenesség okán nem került elfogadásra
- a magán-nyugdíjpénztári tagdíj százaléka és az állam felé fizetett nyugdíjjárulékhoz való aránya számtalanszor változott
A fentiekből kitűnik, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszert az elmúlt 12 év alatt nem egy esetben bolygatta meg az éppen aktuális kormány. A módosítások célja azonban sok esetben nem volt egyértelmű és legtöbbször nem felelt arra a kérdésre: Mi jó a pénztártagnak?
A megfelelő állami tájékoztatás gyakran maradt el, vagy volt késedelmes. A pénztárak és a velük kapcsolatban álló állami hivatalok, felügyeleti szervek, munkáltatók nem minden esetben kaptak elég időt a változtatásokkal egyidejűleg szükséges, megfelelő fejlesztésre, tájékoztatására.
A megfelelő állami tájékoztatás gyakran maradt el, vagy volt késedelmes. A pénztárak és a velük kapcsolatban álló állami hivatalok, felügyeleti szervek, munkáltatók nem minden esetben kaptak elég időt a változtatásokkal egyidejűleg szükséges, megfelelő fejlesztésre, tájékoztatására.
Miért háborodjunk fel a fenti törvény elfogadásán?
- A kormány a tagdíjak bekebelezésével egyértelműen a jelenlegi államháztartási hiányt akarja pótolni, és erre építi jövő évi költségvetését. Az így befolyt összegnek jó esetben is csak egy része szolgálja az állami nyugellátást, semmi tájékoztatás nincs arra vonatkozóan, hogy az átcsoportosított vagyon többi részével mi történik.
- A kormány előzetesen nem egyeztetett a pénztárakkal, a pénztártagokkal, sem azok képviseleti szervével. Élve hatalmával, azonnal lesújtott és véghezvitte akaratát.
- A pénztártagok egyéni számlafedezetükből saját, időskori biztonságukat kívánják megteremteni, a szerződéskötéskor nem adtak felhatalmazást arra, hogy tagdíjukat - akár csak ideiglenesen is - bármely más célra az állam használja fel.
- A törvénnyel kapcsolatban a legtöbb felmerülő kérdés tisztázatlan maradt, ennek ellenére jogerőre emelkedett:
- A tagdíjak később visszafizetésre kerülnek-e a pénztár által vezetett egyéni nyugdíjszámlákra abban az esetben, ha a pénztártag nem lép vissza a társadalombiztosítási rendszerbe?
- Ha igen, hogyan kerül figyelembevételbe az adott pénztár éves teljesítménye? Hiszen a pénztár a befektetett tagdíjak után hozamot termel.
- Mikor kerül visszafizetésre? A pénztárak a választható portfóliós rendszerben a befektetett tagdíjat elszámoló egységekre értékelik át, az elszámoló egység árfolyama naponta változik.
- Milyen garanciát vállal az állam arra vonatkozóan, hogy évtizedekkel később megfelelőbb nyugellátást képes biztosítani, mint jelenleg?
- A törvényt miért nem a társadalombiztosítás egyéni számlavezetési rendszerének bevezetése után (ha egyáltalán lesz ilyen) fogadták el? Jelenleg olyan, mintha a két nyugdíjpillért úgy hasonlítanák össze, mint a körtét és az almát.
- Azt állítja a nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott, hogy azért cselekedtek ilyen gyorsan, mert veszélybe kerültek a nyugdíjmegtakarítások. Ezt a veszélyt korábban nem érzékelték? A probléma megoldására más alternatíva szóba sem került? Esetleg megfelelő szabályozás? A pénztárpiaci szférát enyhébben sújtó módosítás? A tagdíj/nyugdíjjárulék arányának megfelelő változtatása?
- Hogyan érintheti a törvény már az októberi tagdíjakat is? A legtöbb munkavállaló bruttó béréből a munkáltató már a törvény aláírása előtt levonta és átutalta a tagdíjakat az APEH megfelelő tagdíjbeszedési számlájára. A jelenlegi törvénynek megfelelően minden ilyen módon érintett munkáltatónak önellenőrzést kell benyújtania. Ki vállalja az ezzel kapcsolatos adminisztrációs költségeket?
- Milyen tájékoztatást nyújt a kormány a jelenlegi pályakezdőknek? Az önrendelkezés jogát visszaadták. De vajon alternatívát kínálnak-e fel, vagy egyértelműen csak saját elképzeléseiknek megfelelően terelik a fiatal munkavállalókat egy irányba? Hol itt a választás lehetősége? Főleg akkor, amikor már olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy a magán-nyugdíjpénztári szféra néhány hónapon belül megszűnhet.
- Milyen tájékoztatást kapnak azok, akik lehetőséget kaptak a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépésre? A miniszterelnöki megbízott úgy nyilatkozott, nem neki kell tudnia ki hogyan jár jól, minden pénztártag döntse el maga. Ha ő sem tudja, mint szakértő(?), az egyszerű civil mi alapján döntsön?
- Aki most visszalép a társadalombiztosításba, később dönthet úgy, hogy ismét magán-nyugdíjpénztári taggá válik? Az önrendelkezés elméletileg erről szól.
- Hogyan várható el, hogy egy év alatt egy pénztártag olyan kérdésben döntsön, aminek következménye esetleg csak évtizedek múlva látható? Hol lesznek akkor a mostani döntéshozók?
- Ha a magán-nyugdíjpénztárak fennmaradnak, várható-e a vegyes nyugdíjrendszert szabályozó, pénztártagok érdekeit képviselő törvény, rendelkezés? Vagy biztosak a jogalkotók abban, hogy erre már nem lesz szükség?
És ez csak néhány kérdés.
Még nem találtuk meg a válaszokat és nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy válaszok nélkül, megkésve keseregjünk azon, hogy nem tettünk semmit, amikor még lehetett volna!
Nem maradt más: hallatni kell a hangunkat, elmondani a véleményünket!
Nem politikai kérdésről van szó, hanem saját, civil érdekeinkről, magánmegtakarításunkról, egy egykori szép nyugdíjas korról, amire mindannyiunknak gondolni kell, bármilyen világnézetet, politikai oldalt képviselünk, vagy támogatunk. Legyünk fiatalok, vagy álljunk a nyugdíjkorhatár küszöbén, a józan ésszel való gondolkodás jogát senki nem veheti el!
