Az én nyugdíjam

Szavaink ajtókat nyitnak meg,
szívekben markolnak kilincset,
gazdáik terített asztallal várnak,
hiszik jövőjét egy szebb világnak!

Vagyunk itt a hatalom kovácsai ellenében,
kik bilincset vernek most sok ember életére,
hazudván gonosz szándékaikat igaznak,
szemét homályosítják a magyar parasztnak.

De igaz magyar ember szívével is lát,
nem kedveli az efféle kétszínű hamukát,
s szelíden csóválja fejét a kapára támaszkodva:
ejj, édes fiam, ez most nagyon el lett bszva!

Hát ébredj fel Te, ki a kormánynál ülsz,
nem a két szép szemedért nevesülsz
miniszternek, képviselőnek vagy elnöknek,
csupán akaratából sok magyar embernek.

Kik bíztak bennetek, amíg hazudtatok,
míg pénzünket lopjátok, vigasztalgattok,
ígértek fűt-fát, millió munkahelyet:
"Csak elébb add még az erszényedet!"

Nem saját néped zsírját facsarod ?
Demokrata vagy ? Inkább zsarnok!
Magadat ne fényezd, mig életeket rontasz,
én mondom ezt, a józan magyar paraszt!

Mert magyar paraszt az én becsületes nevem,
ha madárnak néznek, azt nem szeretem.
Isten tudja, régi rossz szokásom ez,
nem bízom abban, ki hátulról környékez.

Gyere szemközt, no, húzd ki magad,
tiszta szemem hadd lássa arcodat,
hadd lássam ráncát sunyi mosolyodnak,
hadd találjak ott helyt egy ízes pofonnak!

Mert megérdemled, ha aljas és számító vagy,
eljátszottad becsületét szeretett országomnak,
de többé nem tűröm orcátlanságod,
haver, eltévesztetted a házszámot!

Keletre tekintesz ? Ady másképp mondta:
vigyázó szemetek vessétek Párizsra!
Hol a múlt héten kelt fel épp a nép,
csak mert a korhatárt picinyt megemelték.

Te meg egész nyugdíjamat lopnád el ?
Nem vagy tisztában a történelemmel,
hogy ezt itt nem lehet, nem engedjük,
inkább szeretett kormányunkat elkergetjük!

S meg se álljon Kínáig, Moszkváig,
ott éljen mindegyik - egész haláláig.
Siratni senki sem fog, nekem elhiheted,
hisz átvágni akartad kedves népedet!