Ismerősöm vagy, némiképp fiatalabb nálamnál, s nem érted, miért kiáltozunk itt. Nem érted, miért megyünk utcára mi, akik eleddig sosem tettük.
Nem érted, mert szabadságban nőttél fel. Ott tanulhattál, végezhetted az egyetemet, ahol akartál. Nem mondták meg központilag, mi legyél, nem tereltek. Nem is gondolkozol most sem ezeken, mert nem is tudod felfogni, hogy volt itt ez másképpen is. És nem tudod elképzelni, hogy milyen az a másképp. De nézd csak szüleid elkomoruló ábrázatját, azt a kis aggódó ráncot homlokuk szélén. Igen azt, amit eddig sosem láttál - az igazi, mély aggodalomét, amikor a reménysugár kialszik szemükben, akként aggódnak.
Nézed furcsán, hogy anyád nyugdíjas létére miért jött el tegnap a Hősök terére. Nem érted, miért és mi nem mindegy neki a jövő nemzedékét érintő kérdésben.
Kérdezd csak meg bátran, milyen volt, amikor apádat azért nem vették fel az egyetemre, mert az ő apja kritizálta a rendszert. Kérdezd meg, miért lett gépészmérnök, hátha kiderül, hogy orvos vagy író szeretett volna lenni, de nem lehetett. Amikor muszáj volt undorral bólogatnia a MSZMP-ben (nem azonos a mai MSZP-vel!) ahhoz, hogy szakmájában dolgozhasson, hogy értelmes munkát végezhessen, amire elhívása volt, ami igazán érdekelte.
Kérdezd meg milyen volt, hogy legfeljebb más kommunista országokban tanulhatott, utazhatott egyáltalában, mert a külföld ennyi lehetett csak. Kérdezd meg, hogy miért volt külön piros és kék útlevél akkoriban, és hogy neki volt-e kék. S amíg őt kérdezed ezek felől, figyeld anyád arcát. Az mindent elárul majd, azt is, amit apád szavai nem. Hogy nem meghalni a legfájdalmasabb - hanem megnyomorítva élni.
Lehet, nehezen nyílnak majd meg, mélyen vannak eltemetve ezek az emlékek. Ők is örömmel felejtették el, hogy volt itt másképp is. De talán ha választ kapsz tőlük, megérted, hogy miért írtam ezt a bejegyzést. Mert volt itt máskképpen is sokminden, amire nem szívesen emlékezünk, s nem akarnánk újra megélni.
Kérdezd bátran - s a válaszok után talán majd fogod tudni, hogy most Neked kell tenned valamit, hogy most Rajtad a sor! S ha már tudod, érzed, hogy tenni akarsz akármi picinykét, amire lehetőséget érzel, nos, ne habozz! Adj magadról életjelt az azennyugdijam@hotmail.com emailen. Várunk!