Mélyen tisztelt hölgyeim és Uraim kedves Barátaim!
Pénztártagok!
Három kérdést szeretnék feltenni nektek, amikre nem tudom a választ de a szomorú az hogy ti se. Csak sejtjük.
1. Az első kérdés tehát, miért is fügesztette fel a magánnyugdíjpénztáraknak történő utalást a kormány. Például azért, mert görcsösen ragaszkodik az általa meghirdetett SZJA csökkentéshez, aminek hatására csöken az állam bevétele, amit fedezni kel valahonnan. Például azért, mert szinte mindennek és mindenkinek, szebb és boldogabb jövőt ígért májustól úgy, hogy ennek semmi realitása és fedezete nem volt. Például azért, mert az ország számára előírt hiánycélt tartani kell, amiből az EU a miniszterelnöki vizit ellenére sem volt hajlandó engedni. Így bizony valahonnan pénzt, nagyon sok pénzt kellett előteremteni új forrásból. És a kormány onnan vett el, ahonnan a legkisebb ellenálásra számított. Abban bíznak, hogy a ma aktív dolgozók tömegei nem veszik észre, hogy a lábuk alól kihúzzák a jövőbeni talajt. Hogy nem veszik észre, a jövőnket veszélyezteti egy működő rendszer megbolygatása, felszámolása. Hogy elhiszik: az ő érdekükben történik minden és önként adják át a hosszú évek alatt megtakarított pénzüket az államnak. Hogy nem veszik észre azt a nyilvánvalóan hibás lépést, hogy a nyugdíj címén levont összeget nem erre a célra fogják felhasználni, ahogyan az a költségvetésből is egyértelműen kitűnik. Hogy elhiszik, a jövőben lesz olyan helyzetben az állam, hogy a kölcsövett pézt valaha is vissza tudja fizetni.
2. A második kérdés, hogy helyes-e a kormányintézkedések által kijelölt irány: az öngondoskodás helyett az államban történő feltétlen bizalomra történő ösztönzés!? Ennek kormányzat által történő erőteljes propagálása!? A jogbiztonságot alapjaiban megrengető, EGYOLDALÚ szerződésmódosítás a törvény erelyével!?
NEM, azt kell mondani, hogy ez SEMMIKÉPP nem lehet a helyes irány. Ezt a kormány is tudja, mert a Bankoknak megtiltották és ezért lépett életbe a banki etikai kódex is. Nyilván ha más jogait csorbitjuk az más….Hogyan bízzon az ember egy olyan hatalomban, amely önkényesen dönt a jövőjét alapjaiban érintő kérdésekben? Hogyan higgyük el, hogy az állam a legjobb gazdája a pénzünknek, amikor ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltuk az utóbbi évtizedekben?
3. A harmadik kérdés, hogy mit lehet tenni jelen helyzetben? Az alkotmányos keretek közt gondolkodva egyrészt a jog erejében lehet bízni, másrészt a döntéshozók meggyőzésében. Mindkét eszközt fel kell használni, hiszen így a legnagyobb az esélye az érdekeinkkel teljesen ellentétes kormányzati intézkedés megakadályozásának. Ami a jogi lehetőségeket illeti, itt a népszavazás és az Alkotmánybírósághoz, az EU megfelelő szerveihez történő fordulás jöhet szóba. Az utóbi hetekben ezekkel a lehetőségekkel élnek is különböző társadalmi és érdekcsoportok, szervezetek. Egyetlen baj van ezzel, hogy nagyon nehezen születik meg a döntés. Hónapokkal, évekkel később már sokkal nehezebben lehet majd helyrehozni a hibás döntésekkel okozott kárt. Ráadásul egyértelműen látszik az a kormányzati szándék, hogy ahol csak lehet, megnehezíti, ellehetetleníti ezeket a lehetőségeinket. Mert a valóságban ezt a célt szolgálja Lázár János képviselő Alkotmánybírósági jogköröket érintő módosító javaslata. Vagy Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozata, mely szerint már nem olyan fontos a népszavazás intézménye.
A döntéshozók meggyőzése sem lesz könnyű feladat. Mert bizony nehéz dolog egy véleményről, álláspontról belátni, hogy az bizony tarthatalan, vállalhatatlan. Emberi tulajdonság, hogy sokszor ragaszkodunk a hibás döntéseinkhez, megmagyarázzuk azt, holott a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az tarthatatlan, vállalhatatlan. De én bízom a Miniszterelnökben és az Országgyűlés tagjaiban, hogy felül tudják és merik vizsgálni álláspontjukat.
A számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan nyugdíjpénztári intézkedések visszavonása érdekében szólok most minden érintetthez néhány szót!
I.:
Először is hozzátok, érintett nyugdíjpénztári tagokhoz!
A nyugdíjpénztáraknak történő átutalás átmeneti intézkedés, a jelenegi ismereteink szerint csak 14 hónapra szól. Ez is hatalmas kiesést fog okozni mind nektek, mind a pénztáraknak. De ennél is sokkal fontosabb, hogy az eddig befizetett és hozamokkal növelt nevetekre szóló vagyont nem veheti el az állam. Pontosan ezért indult be a kormányzati kommunikációs gőzhenger hatalmas fordulatszámon. Megpróbálnak meggyőzni minket, pénztártagokat, hogy az államnál sokkal jobb kezekben lesz az a pénz, mint a pénztárakban névreszólóan. Hogy az állam a legjobb gazda és csak Ő tudja garantálni a nyugdíjak kifizetését, azok értékállóságát. Csakhogy ebből egy szó sem igaz. Nagy valószínűséggel azok sem hiszik el, akik ezt állítják. Hogy is hihetnék, hiszen ha így lenne, akkor működne a szocializmus. Megpróbálták, megpróbálják elhitetni, hogy a pénztárak felelőtlenül és pazarlóan gazdálkodnak a rájuk bízott pénzzel. Persze az sem zavarja őket, hogy a frissiben publikált harmadik negyedéves adatok ennek pontosan az ellenkezőjét mutatják. Hogy a pénztárak a 2008-as válság idején elszenvedett veszteségeket régen visszahozta. Hogy a válság idejét leszámítva mindig gyarapodott a megtakarításunk értéke.
NEM azt állítom, hogy nincs olyan akinek megéri visszalépni, de mindenképpen gondolkodjon, és számoljon. Ne higgyünk el mindent amit a tv-ben látni. Az üzenetünk nekik és nektek is, hogy gondolják végig, és csak akkor lépjenek vissza ha minden szabályozást elfogadott a T. Ház. Amíg csak tervek és kárpótlási igéretek légből kapott számok hangzanak el, addig nem is érdemes gondolkodni rajta. Szlovákiában ez az elképzelés megbukott. A szlovák polgárok döntöttek és nem léptek vissza. Fico aki a mi országunkban nem egy népszerű politikus ahogy Orbán miniszterelnök úr sem az szlovákiában belebukott ebbe a törekvésébe. Reméljük a párhuzam kettejük között ebben a kérdésben is megmarad.
Alapvető érdeke a kormánynak elhitetni velünk az állami nyugdíjrendszer kizárólagosságának létjogosultságát. Mert a felhalmozott vagyont csak így lehet beolvasztani a nagy közös állami lyukas hordóba. Nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni, hogy kizárólag a Ti döntésetek alapján férhet hozzá a közel 3000 milliárdos vagyonhoz az állam. A Ti kezetekben a döntés! És ez nagyon komoly és felelőségteljes döntés! Mert ha egyszer úgy döntötök, hogy önként az államra bízzátok a megtakarított pénzeteket, akkor onnan nincs visszaút. A jelenlegi szabályok szerint egyirányú ez az utca, nem lehet visszalépni a pénztárakba később, hogy mégsem, meggondoltam magam! Épp ezért alapvető fontosággú, hogy ne hozzatok elhamarkodott döntést. Tegyetek fel magatokban kérdéseket és ha nem tudtok rájuk válaszolni, akkor járjatok utánna a válasznak. Ezt tette az az egészségügyben dolgozó hölgy is, aki nekünk írott levelében így fogalmaz:
Visszakapom-e a 14 hónap alatt ellopott pénzemet?
Ha igen, megkapom-e a tőkén kívül azt a hozamot, amit a nyugdíjpénztárom a 14 hónap alatt produkált?
Hogy regisztrálják, hogy kitől mennyit vontak el a 14 hónap alatt?
Miért is lenne biztos az állami nyugdíjrendszer, ha most azt mondja a kormány, hogy a magánnyugdíjpénztárak pénzéből fog tudni állami nyugdíjít fizetni?
A baj az, hogy nem tudok mit válaszolni neki. És ami ennél is nagyobb probléma, hogy a kormány sem. Homályos utalásokból, odavetett félmondatokból kellene kihámozni a választ.
II.:
Önökhöz fordulok most, Tisztelt kormánypárti képviselő Hölgyek/Urak!
Végiggondolták-e Önök a magánnyugdíjpénztári döntéseiket, mielőtt szavaztak róla? Mert bizony túl sok idejük nemigen lehetett erre. Az amúgy igen sikeresen kommunikálható törvényhozási rohammunkában mennyi időt fordítottak a törvénytervezet és annak koncepciójának végiggondolására??? Egy olyan horderejű ügyben, ami több mint 3 millió embert érint egy kevesebb mint 10 milliós országban. Ami érinti a demonstráció biztonságát vigyázó rendőröket éppúgy, mint a 2-es villamos veztőjét. Ráadásul nem kevés pénzről döntöttek, átlagosan havi 10.000 forint-ról egy emberre vetítve. Arról már nem is beszélve, hogy ha megvalósul a második nyugdíjpillér megszüntetése, akkor több mint 3000 milliárd forint sorsáról mondják ki a döntő szót. Tegyék fel maguknak a kérdést képviselő Hölgyek/Urak: „Vajon elég időt fordítottam a nyugdíjpénztári kérdésre, felelős döntést hoztam ez ügyben?” Gondolkozzanak el azon is, vajon kinek és mire tették le képviselői esküjüket: a pártfegyelemre vagy a választói érdekképviseletre? Kinek tartoznak elszámolni döntéseikkel: a pártelnöknek vagy az önöket megválasztó állampolgároknak? Azt javaslom Önöknek, tisztelt képviselő hölgyek/urak, nézzenek bele abba a bizonyos tükörbe és mondják el magukban a kérdést: a lelkiismeretem és legjobb tudásom szerint szavaztam és fogok szavazni nyugdíjügyben? Megalkuvást nem tűrve, akár döntésem következményeit is vállalva döntöttem és mondom el véleményem? Legyen bátorságuk a kérdésfeltevéshez és a belső hang válszának meghallgatásához!
Parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint 2009 november 9-én, szinte pontosan egy évvel ezelőtt Dr. Szakács Imre, a Fidesz parlamenti képviselője a következő interpellációt intézte az akkori kormányhoz:
Tisztelt Államtitkár Úr! Pár héttel ezelőtt a sajtóban egy hír jelent meg, amely szerint a magán-nyugdíjpénztári tagok munkáltató által levont magán-nyugdíjpénztári járulékait egy jogszabályváltozás miatt 2007-től nem közvetlenül a magánnyugdíjpénztáraknak, hanem az Államkincstárnak fizetik be a munkáltatók. A hír szerint a jogszabálynál meghatározott idejűnél hosszabb ideig parkol az Államkincstár számláján ez a befizetés, azaz jelentős kár, hozamcsökkenés érheti a magán-nyugdíjpénztári tagokat.
Tisztelt képviselő hölgyek/urak, hadd kérdezzem meg, most nem aggódnak hozamcsökkenés miatt??? Akkor fontosnak tartották felemelni szavukat a pénztári tagok védelmében néhány nap késés miatt, most 14 hónapról van szó, ennyi ideig parkol az Államkincstár számláján ez a befizetés. Most nem érzi úgy, tisztelt Szakács képviselő úr, hogy még inkább fel kellene szólalnia?
De halgassuk meg az 1 évvel ezelőtti interpelláció folytatódását:
Ha igaz a hír, tisztelt államtitkár úr, akkor hadd kérdezzem meg, hogy mi történik ezzel a pénzzel, illetőleg azt a hozamkiesést, amely a magán-nyugdíjpénztári tagokat kárként éri, ki fizeti meg, milyen módon lesz számukra megtérítve?
Ez bizony jogos kérdés és örülök, hogy képviselő úr feltette ezt. De vajon most miért hallgat? Mi az oka a csendnek? Ha valamikor, hát most igazán aktuálisak lennének az Ön szavai! Nem érez magában késztetést, hogy most is felszólaljon?
A parlamenti jegyzőkönyvek szerint az interpellációt taps fogadta a Fidesz soraiban. Ez jó hír, mert ezek szerint tetszett a képviselő úr felszólalása, egyetértettek azzal. Önök közül sokan ismét képviselők! Most is megtapsolnának egy hasonló felszólalást? Ha akkor fontosnak találták demonstrálni szimpátiájukat a magánnyugdíjpénztári vagyon őrködése felett, akkor most miért hallgatnak? Tényleg nem érzik a páli fordulást, az ellentmondást az 1 évvel ezelőtti és a mostani viselkedésük, érveik között?
Mi győzte meg Önöket a állami nyugdíj mellett? Mi vette rá Önöket, hogy a magánnyugdíjpénztárak és a második pilér ellen agitáljanak? Az egyik fidesz szimpatizáns ismerősöm egy piacon kérte számon a magánnyugdíjakkal kapcsolatos kormánydöntéseket az Ő képviselőjén. Az érvek helyett az a vád hangzott el, hogy ismerősömet megtévesztette a mostani ellenzék propagandája, annak áldozata. Hallani efféle magyarázatokat a kormányzat részéről is. Ezt a magam, a szervezők és
III.
Most Önökhöz intézem szavaim, tisztelt ellenzéki képviselők! Állampolgárként és nyugdíjpénztári tagként kérem Önöket, hogy a nyugdíjügyben tegyék félre az önök közti különbségeket, ellenérzéseket. Álljanak ki egységesen a kormány tűrhetetlen és tarthatatlan intézkedései ellen. Tegyenek meg mindent, amit csak lehet, hogy a jövőnket alapjaiban érintő törvény hatályon kívűl helyezését, visszavonását elérjék. Naponta tegyenek fel kérdéseket a kormánynak a tisztázatlan kérdések megválaszolása céljából. Forduljanak a hazai és nemzetközi szervezetekhez felhívva a figyelmet a rendelkezések megalapozatlanságára, lehetlenségére.
IV.
Miniszterelnök Úr! Az Ön felelőssége talán a legnagyobb ebben az ügyben. Aki ebben az országban él, az tudja, hogy az Ön döntése nélkül semi nem történhet a kormány, a Fidesz részéről. Az Ön ötletei, javaslatai előtt zöld az út a Parlamenti patkóban. De pont e hatalom miatt, mindenkinél nagyobb ráhatása van a jövő Magyarországára. Éppen ezért hadd kérdezzem meg, milyen jövőkép él az Ön fejében a nyugdíjasokat illetően? Büszke, öntudatos, döntéseinek következményeit vállaló, magas pénzügyi ismeretekkel és kultúrával rendelkező állampolgárokat vizionál? Vagy a jövőjükért aggódó, a mindenkori hatalomnak kiszolgáltatott, az államtól függő embereket? Az atyai gondoskodásban hívő és abban reménykedő polgárkat? Mert az az irány, amit kormánya kijelölt, sajnos ez utóbbi felé hat. Ön az állami gondoskodás mellett tette le a voksát, arra buzdítja az ország polgárait. Ön szerint annyira jól, hatékonyan és gazdaságosan működik az állami nyugdíjrendszer? Tudja, amikor az aluljáróban este 9kor virágcsokrot áruló idős nénit látom, elszorul a szívem. Higgye el, nem jókedvében és a botanika iránti elkötelezettségből áll kint az a néni a hidegben. És nem azt suggalja az Ő jelenléte, hogy annyira könnyű lenne az élet az állami nyugdíból.
Ön bizonyára sokkal jobban tudja, mint én, hogy a demográfiai előrejelzések miatt minimális az esélye annak, hogy 20-30 év múlva olyan nyugdíjunk legyen, amiből emberhez méltóan tudunk élni. Pont ezért jó ötlet az öngondoskodásra való felkészítés, az arra való ösztönzés. Azt az utat, amin elindult az ország, Ön és kormánya megpróbálja felszedni! Ne tegye! Az emberek tudják, amit leírtam, érzik a veszélyt és nem akarják odaadni az államnak, ami az övék. Higgye el, Miniszterelnök Úr, hogy én sokkal több átlagemberrel találkozom, mint Ön. Naponta hallom a panaszaikat, látom az ökölrázásukat, találkozom az indulataikkal, amit a magánnyugdíjpéztári intézkedések váltanak ki belőlük. A minap hangosan magyarázta egy fiatal srác a barátnőjének a fülem hallatára, hogy mennyire tűrhetetlen és érdekeivel ellentétes ez az állami lopás, ahogy Ő fogalmazott. Ön nem találkozik ezekkel az emberekkel, akikre állandóan hivatkozik, én igen! Nem tudom, hallja e Ön ezeknek az embereknek a szavát (nem az Ön iránt révületbe eső hívekre gondolok)! Mert én bizony hallom! És ha egy szóval szeretném összefoglalni, amit hallok akkor az a szó a LOPÁS!!! Így élik meg az emberek azt, amit Önök úgy próbálnak kommunikálni, mintha az a mi érdekünk lenne. Nem, Miniszterelnök Úr, nem ez az érdekünk!!!
V. következőkben Schmit Pál Köztársosági elnök úrhoz fordulok.
Ön volt az utolsó, akiben bízhattunk, hogy nem adja nevét ehhez a szégyenteljes törvényhez. Sajnos csalódnunk kellet Önben köztársasági elnök úr. Ebben a helyzetben demonstrálhatta volna, hogy nem a pártérdek a legfontosabb az Ön számára, hanem valóban az emberek érdekeit képviseli. Mondhatnám ténylegesen az emberek embere! Sajnos nem így döntött! Aláírt egy olyan törvényt, amelyet egyetlen elődje sem írt volna alá. Azt kell mondjuk sportnyelven szólva, ez nem volt fair play.
VI.
Végül ismét hozzátok fordulok, pénztártagokhoz! A nyugati sajtó és a nyugati ember megdöbbenéssel hallja, ami itt történik. Nem értik, hogy fordulhat elő egy jogállamban a magánpénzek államosítása illetve annak ötlete, pláne egy kormányfő részéről. Magam sem értem. Azt meg pláne nem értik, hogy lehet az, hogy nem tesz ez ellen senki, nincs állampolgári tiltakozás. Mind fórumokon, mind a nyugati sajtóban lehet erről olvasni. Innen, a Kossuth térről üzenem mindenkinek, hogy igenis van Magyarországon civil kurázsi, igenis ki tudnak és ki mernek állni az emberek a véleményük mellett. És nem hajlandóak eltűrni, hogy velük bármit meg lehet csinálni a rájuk való hivatkozással!
Legyetek hozzám hasonlóan büszkék arra, hogy itt álltok és ki mertek állni a jogaitokért!
Köszönöm a figyelmeteket!
